Feladatunknak érezzük, hogy hangsúlyozzuk és terjesszük azt a szemléletet és ember- és gyermekképet, melyet Viktor E. Frankl, a logoterápia és egzisztenciaanalízis alapítója fogalmazott meg.
Frankl három lehetőséget különböztet meg aszerint, hogy milyen módon valósítjuk meg az értékeket: ezek az alkotói-érték, az élmény-érték és a beállítódási-érték. Szeretnénk, hogy a ránk bízott gyermekek rátaláljanak az értékekre, és meg is tudják valósítani azokat, különös tekintettel az alkotás, az elmélyült munka, a művészetek élvezete, a közösségi élmények, az egymásra figyelés, és a felelősségvállalás tekintetében.
A logoterápia és egzisztenciaanalízis emberképéből kiindulva a következő gyermekkép fogalmazható meg:
1) A gyermek kezdettől fogva autonóm személy a maga teljes testi-lelki-szellemi dimenzionalitásában Frankl téziseinek megfelelően. Ennél fogva a nevelésnek nem tárgya, objektuma, hanem szubjektuma.
2) A saját fejlődésének aktív részese.
3) Testi és lelki fejlődése alkalmat ad arra, hogy a kezdetektől adott szellemi személye egyre inkább meg tudjon nyilvánulni.
4) Képességei, kompetenciája, státusza, szabadsága és felelőssége tekintetében azonban nem egyenrangú a felnőttekkel.
5) A felnőtt és a gyermek viszonya nem szimmetrikus, a felnőtt felelőssége és optimális nevelési hozzáállása mintegy "átöleli" a gyermeket.
a) Támogatja a testi és lelki fejlődés folyamatát (szükségletek, empátia, elfogadás).
b) Felismeri a gyermek testi és lelki fejlettségének megfelelő szabad területet, és ezt meg is fogalmazza a gyermek számára (korlátok, szabályok).
c) Ezen a területen belül azonban maximálisan érvényesülni hagyja a gyermek szellemi személyének autonómiáját és felelősségvállalásra irányuló késztetését.
d) Ezt a kört tudatosan bővíti a gyermek visszajelzéseinek és fejlődésének megfelelően, míg végül teljesen "elengedi" felnőttként.
(forrás: Pataky Krisztina: Logoterápia és logopedagógia gyermekkorban, szakdolgozat AVKF, 2012)
